A Prugg Verlag Kismartonban (Eisenstadtban) működő kiadó jelentette meg – többek között – a Szolgálat nevű negyedévi folyóiratot és annak könyveit, „illetményköteteit”. Nagy segítséget kapott ebben a munkában László István kismartoni megyéspüspöktől. A külföldi kiadású, Magyarországra is bejutó magyar vallásos folyóiratok közül a magyar egyháznak az 1958-ban induló Papi Egység és utódai tehették a legtöbb szolgálatot, különösen 1969-től kezdődően, amikor a közéleti kérdéseket mellőzve a lap Szolgálat néven egészen a keresztény lelkiség kialakítása szolgálatának szentelte hasábjait, és mint ilyen, nagy példányszámban jöhetett be legálisan Magyarországra. A Szolgálat 1969 és 1990 között jelent meg, huszonkét éven keresztül, évente négy számmal. (András Imre: Magyar nyelvű katolikus könyvek. 1945–1993)
A Prugg Verlag Archívumba azokat a könyveket gyűjtöttük össze, amelyeken kiadóként a Prugg Verlag szerepel. Ezek a kötetek 1967 és 1991 között jelentek meg. A könyvek listáját három forrásból állítottuk össze:
András Imre: Magyar nyelvű katolikus könyvek 1945–1993,
Helmut Harsch: Alkoholizmus című könyvének 141–144. oldalán megjelent könyvlista és
Egyéb, az előző két forrásban nem szereplő könyvek.
Ezek a források tartalmaznak olyan könyveket is, amelyeken nincs a Prugg Verlag feltüntetve, sőt más kiadó neve szerepel – azokat itt nem publikáljuk. Egy-egy könyv néha többször is, több kiadó neve alatt is megjelent. Mivel az akkori írók és szemtanúk már nem élnek, nehéz rekonstruálni, mely könyveket jelentetett meg a Prugg Verlag. De még a szemtanúk maguk sem adnak pontos adatot, hisz András Imre fenti munkája 64 Prugg Verlag kiadványt említ, holott annál többet vettünk kezünkbe munkánk során.
A könyvek sokszor több kiadást értek meg. Ha azonosak az egyes kiadások, csak az egyiket tartalmazza az archívum (nem feltétlenül az elsőt), ha különbözőek, akkor igyekeztünk mindegyiket belevenni.
Az archívum nem tartalmazza a Szolgálat folyóirat 88 számát, mert azok már megtalálhatók a Pázmány Péter Elektronikus Könyvtárban az 1010-es szám alatt (http://www.ppek.hu/k1010.htm). Ez alól csak a különszámok a kivételek, melyek ebbe az archívumba is bekerültek. Ezek egy-egy különálló kötetet vagy több szerző által írt tanulmánykötetet jelentenek. A Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár a fenti állományában a Szolgálat repertóriumát is tartalmazza. Ebben megjelent az alábbi ismertető, melyek a Szolgálat cikkeinek a szerzőire vonatkozik, de mivel nagy az átfedés a Prugg Verlag szerzőivel, így itt is közöljük. Az alábbi írói álneveket nem oldottuk föl az archívumban, megtartottuk a kiadványokban szereplő szerzői neveket.
Benkő Antal S. J.: Írói nevek (álnevek) a Szolgálat számaiban, kiadványaiban
Bevezető megjegyzés
A Szolgálat folyóiratban és kiadványaiban sokszor találkozunk írói nevekkel, „álnevekkel”. Egyes esetekben ugyanis a szerzők országuk (Magyarország, Románia/Erdély) által megkövetelt hivatalos engedély nélkül juttatták ki írásukat a szerkesztőségbe. Máskor friss menekültek írásáról volt szó, vagy olyan témákról, amelyeket az akkori magyar rendszer tabuként kezelt, s így fennállt a veszély, hogy ilyen „hibákra” hivatkozva megtiltják a folyóirat magyarországi terjesztését. Ezért sürgették Marosi László atya és P. Őry Miklós S. J., a Szolgálat kiadója és szerkesztője, hogy kétes esetekben írói nevet használjon a szerző; illetve a tényleges szerzők kifejezett vagy „feltételezett” engedélyével írói nevet alkalmaztak írásuknál. Ezért volt szükség, hogy Kardos Klára, aki 1970-ben hagyta el Magyarországot, és mindjárt beállt a szerkesztői munkába, más nevet használjon. Tabu témának tekintette az akkori magyar rendszer a „kisközösségeket”. Így amikor a 29. szám számára – brazíliai tapasztalataim alapján – tanulmányt készítettem a Családegyházról, P. Őry sürgette, hogy írói nevet válasszak. Szerencsére Rio de Janeiro egyik családmozgalmának, a francia eredetű Equipe Notre Dame mozgalomnak oszlopos tagja volt Széneszi Lajos; könnyű volt tehát nem-létező testvére (Széneszi Miklós) nevét használnom.
P. Őry azt is fontosnak tartotta, hogy ugyanabban a számban ugyanazon a szerző lehetőleg ne szerepeljen többször; az írói név segített ezen a téren is.
P. Őry Miklós gyakran csak az Ö. M. rövidítést használta.
Sajnos egyes nevek rövidítésére már nem emlékszem pontosan. Némelyik névről tudom, hogy írói név, pl. a 27. számban Máriaföldi Ödön és Soós Márta, de már nem tudom biztosan, hogy kit jelöl. Az kétségtelen, hogy a Marosi László nevével jelzett beszámolók, cikkek anyagát ő maga adta, de gondolatait végső formába legtöbbször Kardos Klára öntötte. Marosi atya inkább szervező és lelkipásztor volt, mint író.
Írói nevek (álnevek)
1 – Kardos Klára írói neveit lásd alább, külön részben.
2 – Dr. Jakubinyi György érsek úr írói nevei: Szigeti Miklós és Fehér Gyula; néha csak Sz. M. rövidítés jelzi közleményét.
3 – A Szolgálat 2. számában szereplő Huba Mária és a későbbi számokban szereplő Huba Judit ugyanazon személy.
4 – Az „r. a.” rövidítések (ld. Szolg. 5., 8., 12., stb. számokban) Huber Mária nevét jelzik, aki Münchenben élt.
5 – Szabó Ferenc S. J. egyes írásait néha csak Sz. F. rövidítéssel látta el.
6 – Puskely Mária, főleg kezdetben, Magyar Erzsébet írói nevet használt.
7 – A Szolgálat 18. számának első kiadásában szereplő M. I. rövidítéssel ellátott tanulmány szerzője Mócsy Imre S. J. Emiatt a rövidítés miatt dobta vissza az ÁEH az egész számot, azt állítva, hogy az M. I. Mindszenty Józsefnek felel meg. Azonban Páter Mócsy neve is vörös posztó volt az akkori vezetőség számára. A Magyarországra küldött, és postán visszajött példányokban az M. I. cikket mással helyettesítették, újra tördelték, és így az otthoni olvasók kezébe juthatott.
8 – Benkő Antal S. J. írói nevei: Széneszi Miklós, Eke B. Antal, Fényesi Márk, Péteri András, Dicenti Gyula, valamint a 64. és a 79. számok közötti időben „R”-rel jelzett közlemények. A 29. számtól kezdve egészen a 75. számig csaknem mindig ő írta a két oldalas bevezető gondolatokat, kivéve a 63. számét, amit Kardos Klára készített el.
8 – Kerny Géza neve néha csak K. G. rövidített formában jelenik meg.
9 – Elek Gizella gyakran használta az „Alexia” álnevet.
10 – Teleki Béla írói neve Baranyi Imre, valamint a T. B. rövidítés, és az Sz. betű a 80–84. számokban, amikor ő volt a Szolgálat szerkesztője. Ő írta a bevezető gondolatokat a 76. számtól a 84. számig.
11 – A 65. számban Pálos Antal S. J. sorait Antal Pál néven közölte Hegyi György atya, – hozzáfűzve saját gondolatait is.
12 – Koch István S. J., taiwani/kínai misszionárius beszámolóit Pogány István névvel jelezte.
13 – Hevenesi János S. J. írói nevei Tárnok János és Érdy Szaniszló, illetve É. Sz.
14 – Nagy Ferenc S. J. vette át a Szolgálat szerkesztését a 85. számtól kezdve. Az ő munkája a Szolgálat utolsó négy számának Eszmék és Események rovataiban, valamint a többi rovatokban található névnélküli közlemények.
Kardos Klára írói nevei
Kardos Klára 1920. okt. 5-én született és 1984. szept. 25-én halt meg Klagenfurtban (Ausztria). Hamvait haza hozattuk, és a pesti Krisztus Király plébánia-templom urnatemetőjében helyeztettük el.
Klára már középiskolai tanulmányai során kitűnt irodalmi és a művészetek iránti érdeklődésével és képességeivel. Az egyetemet – magyar, latin és olasz szakon – Szegeden végezte. Ugyanott doktorált. Sík Sándor mellett dolgozott. Elvégezte a Ward-Kollégiumot is. Jóllehet szülei keresztények voltak, a zsidó-törvény alá esett. 1944 nyarán gettóba, majd Auschwitzbe, innét Belsen-Bergenbe került. Édesanyja és húga a lágerben vesztette életét, maga is súlyosan megbetegedett, de túlélte a borzalmakat. Megpróbáltatásait naplójában foglalta össze, amely élő hitéről és keresztény megbocsátó szeretetéről tanúskodik. Naplójának rövidített formáját P. Nemeshegyi Péter „Kardos Klára: Auschwitzi napló” címmel rendezte sajtó alá, és a Szent Gellért kiadónál jelent meg 2001-ben.1
A háború és felépülése után visszatért Magyarországra. Egy ideig tanárként működhetett Hajdúdorogon, majd a román határ melletti kis faluban, Zsákán. „Vallásos megbízhatatlansága” miatt hamarosan innét is elbocsátották. Gépeléssel és fordításokkal tartotta fenn magát. Cikkei jelentek meg a Vigilia folyóiratban. A rendőrség többször zaklatta. 1970-ben az emigrációt választotta azért, hogy a Marosi László és Őry Miklós kiadásában és szerkesztésében Ausztriában – az eisenstadti, (Kismarton, Burgenland) Prugg Verlag kiadónál – megjelenő Szolgálat folyóiratnak szentelje életét. Ebben ki is tartott haláláig.
Cikkeinél, szerkesztői megjegyzéseinél és könyvismertetéseinél rendszerint a Sántha Máté álnevet, írói nevet használta. Összesen két tucat könyvet szerkesztett és fordított. Munkái leginkább a Prugg Verlag-nál jelentek meg, de részt vett a bécsi OMC és egyéb kiadók munkáiban is. Saját, Kardos Klára neve alatt került kiadásra A Szegények orvosa. Batthyány Strattmann László (Prugg Vlg. 1978) c. és A Teremtő dicsérete (Prugg Vlg. 1985) c. posztumusz munkája, valamint a X. Léon-Defour: Biblikus Teológiai Szótár (Róma, 1972) cikkeinek fordítása.
Kardos Klára „nevei”: Th. Merton Lelkivezetés és elmélkedés (Prugg Vlg. 1974) c. könyvének fordítójaként Szabó József az álnév; L. J. Suenens: Új Pünkösd (Prugg Vlg. 1976) c könyvének fordítójaként Szántó István álnév szerepel. Szabó József nevet használt a Th. Merton: Lelkivezetés és elmélkedés (1974), valamint A. Stöger: A Lukács evangélium (1975) fordítójaként; a Jozef Pilz S. J. Ahol vagyok hadd mondom ott: Te, (1973) c. munkájának fordítójaként a Farkas Teréz nevet választotta. Őrsy László: Boldogok a keresők (1976) fordítójaként pedig Soós Iván nevét tüntette fel. Lukács Klára néven látott napvilágot Kézenfogva. Imakönyv papjainkért (Róma, 1973), c. kiadványa. Marosi Lászlót, mint a kiadásért felelős nevet használta a Testvéreink a Szentek I. (Prugg Vlg. 1980) és Sugárzó emberek (uo. 1981) c. kiadványaiban. A Testvéreink a Szentek II. (uo. 1982) munkánál pedig Őry Mikós neve szerepel, mint a kiadásért felelősé. Ennek a három munkának nagy részét Kardos Klára fordította, és mindhármat ő szerkesztette. De mivel ezek a munkák nem egyedül az ő fordításai, ezért tüntette fel a Szolgálat felelőseinek nevét. A „Sugárzó emberek” (1981) c. kötetnél már elhunyt, + Marosi László szerepel.
Kardos Klára legtöbbször a Sántha Máté álnevet használta a Lisieux-i Szent Teréz (1972-ben kiadott) c. és általa szerkesztett könyvben, amelyben egy tanulmányt is közölt. Továbbá a Prugg Vlg. Kiadónál megjelent fordításaiban: Boros László: A köztünk élő Isten (1970); C. Bamberg: Az emberség ára (1971); Ki nekem Jézus Krisztus? (1972); A. Deekens: Öregszünk de győzzük (1972); H. Rahner: Az Egyház mindig fiatal (1972), Boros László: Az emberben felénk hajló Isten (1973); M. Mugeridge: Valami szépet Istenért (1974); Stuttgarti Bibliai Kislexikon (1974); Helen Keller és Anne Sullivan (1976); J. A. Jungmann: A Szentmise (1977); M. Purcell: Matt Talbot és kora (1978); H. Mühlen: Újuljatok meg Lélekben (1978); J. Laplace: A lélek műhelyében (1980); Albino Luciani (I. János Pál): Illusztris barátom (1981); Szegénységünk kincse (1982); A. Gots: Igen, Uram! (1982); E. Le Joly: Jézusért tesszük (1983); II. János Pál Ausztriában (1984).
Sántha Máté és Jálics Kálmánné együtt fordították a Három pápa (1979), és J. Ratzinger: A mustármag reménye (1979) kiadványokat.
Nem vagyok biztos, de azt hiszem, hogy Kardos Klára állította össze a Soós István neve alatt megjelent Igeszolgálat életfordulókon (1975) kötetet is, de ténylegesen Kardos Klára volt a kötet szerkesztője. P. Nemeshegyi Péter Istentől Istenhez, és Mi a kereszténység? írásait is Kardos Klára rendezte sajtó alá.
A Szolgálat folyóiratban Kardos Klára írásai legtöbbször Sántha Máté névvel jelentek meg, vagy S. M. rövidítéssel. Ritkán használt más írói nevet, mint pl. Szabó József. A Szolgálatban „R”-rel, illetve „Szerk.” megjegyzéssel jelzett írások is tőle vannak – haláláig, 1984 őszéig. Ugyancsak ő írta 1975 karácsonyáig, a 28. számig a két oldalas, szerző nélküli bevezető gondolatokat. Bár már súlyos beteg volt, ő akarta megírni, és mintegy lelki testamentumát meg is írta a 63. szám „Anya-szent-egy-ház” bevezető sorait.